Harminckét éves lettem én-meglepetés e költemény...  /József A.- Születésnapomra/

Ha egész pontos szeretnék lenni, akkor most azt kellene itt leírnom, hogy "meglepetés e blog". Meglepetés, mert a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy én egyszer blogot fogok írni...32 éves fejjel... De tudjuk az örökérvényű igazságot: soha ne mondd, hogy soha. És ne is gondold. 

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy a blogindító bejegyzésemben miről is kellene írnom. Az egyszerűség jegyében következzen most egy rövid bemutatkozó és bemutató egyben. 

Motorozás - egy élethosszig tartó szerelem 

A motoros pályafutásom egész pici gyermekként egy keserédes élménnyel kezdődött. Édesapámat sokat láttam otthon az ismerősök motorjainak javítása közben, így jó ötletnek tűnt, hogy én is belevágjak a motorszerelés rejtelmeibe. Így történt, hogy a hatalmas becsben tartott ETZ 250 oldadeklijét "megszereltem" egy udvaron talált kis tetőcserépdarabbal, mély karcokat hagyva a mutatványom eredményeként. Mondanom sem kell, hogy nem volt túl boldog a javításomat látván.  Mikor nagyobbacska lettem, természetesen én is kaptam saját motort, amit szerelhettem és vezethettem is kedvemre (lásd a képen). 

Általános iskolában kilógtam a sorból, mert az osztálytársaim fejből sorolták a különböző sportkocsik adatait, én  ezekhez keveset tudtam, de hogy őszinte legyek, nem is nagyon akartam bármit is hozzátenni. A srácok álmodoztak Ferrari-ról, Porsche-ról, én meg otthon álmodoztam édesapám Motorrevüit lapozgatva Cagiva Mito-ról, GSXR Suzukiról, na meg persze jókat nevetgéltem a Joe Bar Team képregényeken a magazin utolsó oldalán.  

A motorok iránti hódolatom mellett imádtam biciklizni is, mert valahányszor felültem a bringára, képzeletemben annyiszor változott át sportmotorrá, én pedig motorversenyzővé. Természetesen a kanyarokat is próbáltam térdelve bevenni. Középiskolás koromban pedig az álmom valósággá vált, és megvettük életem első igazi motorját, egy Simson S51N-t. Hát, így indult a motoros pályafutásom, és lettem egy életen át tartó szenvedély "rabja".  

Úriember - egy élethosszig tartó munka

Pillanatnyilag nem mondhatom el magamról, hogy úriember lennék, de sokat dolgozom azon, hogy egyszer azzá válhassak.

Ha arra a kérdésre kellene választ adnom, hogy mi a kiváltó oka az úriemberré válási törekvésemnek, szintén a gyermekkoromban keresendő a válasz. Óvodás koromban imádtam belebújni nagyapám ruhásszekrényébe, és csodálattal nézegettem az öltönyeit, ingeit, nyakkendőit. Egyik ilyen alkalommal nekem adta az egyik nyakkendőt, és ezzel együtt a Four-in-hand kötés tudományát is. Az egész álló napomat a tükör előtt töltöttem, és megkötöttem újra és újra ezt a csomót, hogy el ne felejtsem. Nagyapámtól lestem el a cipőboxolás tudományát is, és még sok minden mást, amit egy férfiembernek igenis tudnia illik. Számos alkalommal jegyezték meg a környezetemben, hogy "micsoda talpig úriember vagy", aminek a jelentését gyerekfejjel még másként fogtam fel. Egyetemi éveim alatt hasított belém a felismerés: "Barátocskám, attól mert öltönyt veszel fel, még nem leszel úriember!" Ennek hatására elkezdtem kutatni, hogy mitől is válik egy férfi úriemberré, könyveket vásároltam, éjszakába nyúlóan böngésztem az interneten, hogy megtaláljam a "tökéletes receptet". Ez folyamat a mai napig zajlik, és folytatódni is fog még...

A motoros úriember

Már régóta forgattam a fejemben, hogy valahogy ötvöznöm kell e két érdeklődési köröm, mert elég nehéz  százfelé szakadni. 2020 év végén kaptam egy impulzust, melynek hozadékaként hosszas tervezgetésbe, informálódásba, és önismereti gyakorlatokba kezdtem. A befektetett munka eredményeként megszületett: A motoros úriember. A társadalmi felelősségvállalás jegyében pedig úgy érzem, hogy az erre irányuló gondolataimat nem tarthatom magamban. Amikre számíthat a kedves Olvasó a blogoldalon: motoros témák az úriember szemüvegén át, úriemberes témák a motoros bukósisakjából szemlélve. 

Üdvözlök mindenkit az oldalon! Tartsanak velem, jó kaland lesz!

Úriember is lehet motoros, motoros is lehet úriember. /A motoros úriember/